Bármennyire is meglepő, Horvátország teljesen új élmény volt számomra. Bár már láttam tengert Olaszországban, a sós víz és erős napsütés páros most sem fogott meg magának, csak a látvány volt az, amiben bármikor újra elmerülnék, a párás meleg levegő sosem volt a barátőm. (Bezzeg a hegyek, sziklák a friss, kellemesen csípős hűvös levegővel… 🙂 ) 

Szlovénián keresztül autóztunk Umag-ig, aminek java részét éjszaka tettük meg. Jó döntés volt a forgalmat tekintve, illetve azért is, mert a napkelte így a szlovén hegyvonulatok közt ért, ami felejthetetlen élmény. Sajnálom, hogy hosszú szakaszon keresztül nincs megállásra lehetőség, így sajnos nem tudtam lencsevégre kapni. De legalább felkerült a bakancslistámra, ami késik, nem múlik… 🙂 

Az ott eltöltött két nap kirándulásaiból, élményeiből hoztam nektek egy szép csokor képet, amik jól visszatükrözik az ottani kissé autentikus, mediterrán sítlusú világot, az örök nyár élményét, így a téli, kopár és hűvös februárban. 

A  tengerpart nyugalmát megörökítő képek Umag-ban készült a kemping partszakaszán, a városkás szűk, mégis idillikus utcák pedig Groznjan egy-egy darabkái.